32.

Nem más, mint Arnoldka 32. születésnapja van ma. Hááát, felmerült bennem, mi lenne, ha úgy hozná a sors, hogy a kis-Saliga is ma megérkezne, de úgy gondolta biztos, hogy neki külön napot szánjunk születésnapra és ünneplésre:)Igazán nagy dolog nem történt, megleptem őt a kedvenc ebédjével és kipróbáltam egy új tortát a Dr. Oetkertől, a vakondtúrás tortát. Kicsit féltem, hogy lehet, hogy nem ma kellett volna ezzel próbálkoznom, mert mi van ha nem sikerül, de azért aránylag jó lett, kinézetre is:) Most pedig elszórakozik az újonnan kapott hajó-makettjével, mint egy nagy gyerek:))))

Tolmács-Diósjenő

Múlthét pénteken-még a nagy melegben és az eső beköszöntötte előtt-kihasználva a szabadságot Arnold és Jani barátja elindultak meghódítani Diósjenőt. Tolmácsról vezet több földút át Jenőre és már nagyon régóta tervezték, hogy felfedezik ezeket. Na erre került sor pénteken. Állítólag biciklivel is nagyon jól megközelíthető a falu, úgyhogy majd egyszer kipróbáljuk, de most ez nem menne:)

Jani még ilyenkor is dolgozik:)
A kilátás, van azért ott a háttérben pár hegy, amit érdemes lenne még meglátogatni:
Kápolna-hegyen. Nem is tudtam, hogy ilyen is van a közelünkben:

A buliról...

Készül a pörkölt:)Ez most Arnold feladata volt:

Egyik fele a társaságnak:

Inkább hagyjuk...:)

Hosszú hétvége

Hosszú hétvége alkalmából kicsit rendhagyó napokat csináltunk. Pénteken tartottunk egy kis összejövetelt a közeli barátokkal, majd Arnold szombaton rendhagyóan bement éjszaka dolgozni, de vasárnap reggel frissen és kipihenten (2 óra alvás után), irányt vettünk Szentendrére. Arnoldnak már régóta vágya, hogy elmenjünk oda, már rég volt ott, no meg én is. Meg kapóra jött a házassági évfordulónk is, így méltón megünnepeltük e jeles napot. Jó időnk volt nagyon, sőt forróság, így egy kicsit nehezen is viseltem, kerestem az árnyékot és a lehetőségeket leülni pihenni. Jó volt mindezek ellenére, bár szerintünk igen sok minden változott azóta, amióta utoljára mindketten ott voltunk. Hát ez jó rég volt már:)Gyerekes családoknak nagyon jó és mozgalmas napot lehet ott tölteni, egyszer majd mi is visszatérünk:)Hazafelé hagyomány szerint elmentünk ebédelni a Camelot lovagi étterembe. AZ előző házassági évfordulónkon is ott voltunk.Utána pedig nassolás és pihenés céljából elmentünk Marosra a kompátkelőhelyhez fagyizni és gyönyörködni a tájba.
Úgy tűnik most már így belépve a 35. hétbe, hogy ez volt az utolsó kettesben töltött egész napos kirándulós napunk. Remélhetőleg hamarosan eljutunk megint ezekre a jó helyekre, de már hárman:)
Arnold itt épen meghódítja a szélmalmot:)
Meleg volt:)


Persze közelebbről is megvizsgálta:)
Itt pedig már a Duna-parton, elfáradva, kicsit megpihenve:)

Képek anno...

Az első közös táncunk:



Ezek voltunk mi akkor:


Arnold kedvenc képe:

34. hét

Nagyon közeledik, egyre nehezebb, egyre jobban félek és jönnek elő kellemetlen dolgok, amik visszariasztanak magától a szüléstől. Tudom, egyszer úgyis kijön, ha akarom,ha nem.De most még maradjon bent, míg minden rendben lesz idekint és akkor jöhet. Már kész van a szobája, csak a kiságyba a matrac hiányzik, de az is érkezik majd, egy-másfél hét, mert saját méretre kell készíttetni, remélem addig kibírja, különben....Kész vannak a ruhái, minden, amire szüksége lehet. Addig is fekszem, pihizek, bár ennek is vannak hátulütői, a sok fekvés sem jó már. Néha nem bírom már, melyik oldalamon aludjak.:)Ajajj Sára, persze mindent érted:)Két hét múlva megyek uh-ra, akkor majd megnézlek már magamnak!:)

Egy éve volt ez is:)

Vasárnap kellett volna a bejegyzést megírnom, de a vihar miatt még hétfőn sem volt netünk, így kimaradt. Azóta meg, inkább hagyjuk.....Na de mi is volt egy éve?:)A blogolvasók nagyrésze úgyis tudja: legénybúcsú, leánybúcsú, ugyanis augusztus 22-én már megint házassági évfordulónk lesz:)Idén már a második, mégis még csak az első éves:)Nagyon csendben és nyugodtan zajlott ez a két buli, már ami a lányokat illeti. A fiúkról nem nyilatkoznék, mert nem voltam ott:)De úgy tudom, mindenki hazaért épségben:)Persze mi lányok voltunk a gyorsabbak, előbb befejeztük, de ennek ellenére is jól éreztük magunkat:)
És akkor egy éve ezekben a napokban már sürögtünk-forogtunk, készültünk, rohantunk az elfelejtett dolgok után.Most meg....8 hónapos terhesen várjuk a napok múlását és várjuk, mikor jön el a jel, amikor megyünk. Jelen állapotban azonban mégis visszasírom azokat a napokat, jó volt.Persze most is:)

Hétköznapok

Néha lassan telnek, néha gyorsan. Mivel szigorúan pihennem kell és feküdni, így már ismerem a összes sorozatot, tévéműsort, kiolvastam egy kismamáknak szóló könyvet...és még nincs vége. De gondolom gyerekes anyukák ilyen időket sírnak vissza. Volt ma nálunk a védőnő, ő is azt mondta, hogy ne csináljak semmit, csak főzzek meg és pihizzek. A drága kishölgy viszont sajna összekeveri a napszakokat:éjszaka annyira aktív, nem igazán tetszik neki, ha csak egyoldalon kell feküdnie több órát, mert esetleg az anyukája aludni szeretne:))Nappal meg néha meg sem mozdul akár félórát sem. De míg ezt írom (biztos érzi, hogy róla van szó) megállás nélkül rúg és átvonult a hasamnak csak a jobb oldalára.Kicsit eldeformált vagyok most:)Hétvégén megint kapott néhány babaholmit, amire szüksége lesz. Már a nagyobb része szerencsére meg van.Már két hónap sincsen, pedig most nemrég derült ki csak, hogy úton van a kis-Saliga:)

Sára:)

Elértem a 32. hetet és végre az orvos elmondta, hogy igenis, lány lesz a kis-Saliga:)Arnold arcáról nem lehet a mosolyt lemosni, én is nagyon örülök, bár én a mai napig meg voltam győződve, hogy fiú lesz:)De legalább fiúneven nem kell gondolkodni, a lánynév pedig már meg volt régóta, talán még nem is voltam terhes:)És teljesen egészében Arnold érdeme, nekem már csak rá kellett bólintanom, amivel nem volt gond:)Minden rendben van a drágával, kb. 2000 gr most és kb. 40 cm körül van:) Nem csodálom, hogy kidőlök délutánonként. Ma is szerettem volna átmenni Szendehelyre Verához, de úgy elaludtam, hogy már csak később keltem fel, pedig mint kiderült, még időben voltam:)Sebaj, bepótoljuk:)
A hivatalos neve azonban majd a Sára Anna (a nagymamám után Anna) lesz. Most már csak mindennek rendben kellene lennie a hivatalos szülési időpontig, azaz szeptember 30-ig:)

Képek a Forma1-ről

Egyveleg

Nem is tudom mit-hol kezdjek.Valójában olyan nagy dolgok nem történtek és nem történnek itt a messzi Tolmácson. Én már nem dolgozom, ez lesz a második hete már. Kicsit nehéz itthon, de majd belejövök. Azért tegnap bent voltam a Gyermekotthonba egész délután, Arnold úgyis délután dolgozik.:)Jó volt bent, főleg úgy, hogy nem munka miatt voltam bent,csak beszélgetni, megnézni a gyerekeket.Jó volt kikapcsolódni, az itthoni levegőt felcserélni:)Jövőhéten is megyek, azt hiszem.Itthon teszünk-veszünk, mint eddig. Nagyjából már összepakoltam a gyerekszobában. Már csak azok a dolgok és dobozok vannak abban a szobában, ami szigorúan a kicsié. Tüntetjük el a dobozokat, na persze nem kidobáljuk, hanem Arnold folyamatosan polcokat fúr fel a kamrában, vagy a szobákba és jó látni, hogy egyre kevesebb dobozlakó van:)Kikerültek a könyvek, ritkán használt holmik felkerültek a kamrába. Beüvegezték már végre az ajtóinkat, most várjuk az asztalos árajánlatát, a betonlépcsőket kellene lefedni.
Aztán múlthéten 4 napig egyedül élveztem a nappali itthonléteket. Arnoldka kivette éves szabadságát és a Hungaroringen töltött 4 napot. Persze minden nap hazajött, de reggel ment és este jött. Ez volt az első év 2004 óta, hogy nélkülem ment a F1-re, de én már így 8 hónaposan nem mertem bevállalni, amit azt hiszem jól is tettem. Meleg is volt, meg tömeg.
A kis-Saliga is jól van remélhetőleg, majd holnap kiderül, akkor látogatom meg az orvosomat.Mozog rendszeresen, főleg éjszaka, de ez így van rendjén.Most is kezdi éjszakai műszakját:)