Így alszunk:)

Aludni nagyon szeret még:)Szerencsére. Az elalvás kicsit nehezebben megy, de ha egyszer elalszik....

Sári

Apa nagyon szeret engem:)Ez a két kép még a kórházban készült:

Tegnap voltunk a védőnéninél, hogy megmérje. Gyanús volt a kórházi záróján lévő hazaengedési súly, ami csak 2550gr.Valószínűleg elnézték, mert egy hét alatt akkor 3100 gr-ról lefogyott 2550 gr-ra, majd fel is hízta magát 3090 gr-ra. Most ennyit nyom:)Az autókázást ő is nagyon bírja, még elmentünk utána Gyarmatra, de egy hang se jött ki a száján:)
Hát ez egy torta:)Hétfőn készült, mikor egy hetes volt a drága. A csoki a tetején Arnold műve, a többi az enyém. Egyszerű piskótás-pudingos:)
Úgy szeretjük ilyenkor:)

Egy hetesek vagyunk

Tegnap egy hetesek voltunk már:)Most még teljes mértékben él bennünk az aznapi esemény minden egyes részlete:)Tegnap végig is meséltük Sárinak, mikor mi történt vele illetve velünk.Hát ő még nem igazán értékelte, ugyanis végig szopizta a születése emlékét:) Éjszaka most nem volt tündéri kislány, többször felkelt, mint ahogy eddig megszoktuk, de most alszik, mint a bunda:)

Napjaink

Nem túl változatosak: eszünk, alszunk, pelenkázunk na meg azért sírunk is. Van hangja a kis csajszinak:)Próbálunk belerázódni itt a dolgokba, nem könnyű, de senki nem is mondta.:)

Így ébredek:)
Megnéztem magamnak apát:)
A bölcsőben:)

Így érkeztünk haza:)

Reggel, mikor még nem tudtuk, hogy megyünk haza, aludt 5 órát egybe...

És íme, harci díszben, vártuk apát, hogy végre megérkezzen és hazavigyen minket...

Megérkeztünk...

és egyúttal haza is. A hivatalos adatai:3100 gr és 48 cm. Érkezési ideje: 2010.09.20.12:55 perc. Na ha valaki olvasta az előző blogbejegyzésemet, akkor nem fűznék az időponthoz és a gyors érkezéséhez semmit:)A lényeg, hogy délben elmentem Arnoldért a céghez és onnan kezdve gyorsak voltak az események. Sajnos az orvosom emiatt nem tudott beérni, már meg sem próbálta, mivel fél1-kor hívták őt, hogy megérkeztem. Már nem biztos, hogy eddig húznám....Azóta pedig már Sári a középpontja az életünknek.A sima szülés ellenére azért még maradandó élményem a szülés fájdalma és az utána lévő napok szintén fájdalma, de majd biztos elmúlik. Most még eléggé ezek az emlékek élnek, hiába is mondják, hogy "ugye milyen jó érzés szülni".Persze:)Sok hónap,év távlatából majd biztos nekem is az lesz:)
Mindezek ellenére imádnivaló a kiscsaj, most még jól is viselkedik. Kicsit fogyókúráztunk most, 2550 gr lettünk. De végülis ma evett először tejet, csodálkoztam is, hogy hazaengednek. Örülünk, hogy már köztünk van, ha azt nézzük, hogy még csak egy hét múlva kellett volna érkeznie, most pedig már a kiságyában alszik...)

Hosszú éjszaka

Hosszú volt a mai éjszaka.Nagyon edzzük magunkat a kis csajszi érkezésére Arnolddal. 9 körül sikerült elaludni, de éjféltől kész káosz volt az éjszaka. Elkezdett a derekam görcsölni, a hasam fájni. Két hete már csak az órát figyelem állandóan, hát most volt mit. Megint végignéztem az összes éjszakai sorozatot, filmet, miközben kezdett rendszeressé válni a görcsölés. Arnold csatlakozott hozzám 2 kor, holott reggel 5kor kelt, mennie kellett dolgozni. Fél óránként wc-re jártam, bejártam párszor a házat, ültem az ágy szélén, de már semmi nem használ. Virrasztottunk reggel 4-ig. Amikor is Arnold sikeresen -vagy nem, de aludt még egy órát, én meg már akkor küszködtem a 10 perces fájásokkal, de néha nagyon pontosan jöttek, na persze jönnek most is. Elmentem zuhanyozni,ott álltam negyed órát, gondoltam eddig mindig segített, hát most nem.Próbáltam én is aludni, de csak 10 percekre tudtam elmélyedni, néha akkorákat nyilalt, hogy majd be.....
Most itt van negyed 8, Arnold még bement dolgozni, én lassan díszmagyarba vágom magam, és várom, hogy mikor szánom rá magam és persze a Sárika, hogy induljunk. Miért nem lehet ez olyan egyértelmű, hogy mikor kell menni?Már lehet, hogy rég bent kéne lennem?Még gyorsan kimostam egy adag ruhát, elindítottam a mosogatógépet, hátha még a mai nap folyamán Arnoldka pár napig megint legényéletet fog élni. Csütörtökön biztos voltam benne, hogy nem fogok aznap megszülni, most már nem tenném rá az életem.Na mindegy, ha nem jelentkeznék itt, akkor Arnold úgyis értesít mindenkit. A mai éjszakát talán nem kéne megismételni. És a poén még az volt, hogy mikor elkezdtem zuhanyozni, a mosdó feletti kis lámpa búrája magától leesett a mosdóba, persze összetört és miközben én zuhanyoztam, Arnold hajnali fél 4 kor a fürdőt porszívózta:)Ilyenek vagyunk:)

Mostanság

Már elég rég jelentkeztünk, kicsit ellustultunk. A lényeg, hogy Sára még nem igazán akar kibújni, hivatalosan még van 12 napja erre:)Bár már egyre nehezebb és jobban várjuk, hogy már köztünk legyen. De gondolom ez így normális:)Járok rendszeresen ctg-re, az elsőn nem igazán akart megmozdulni, féltem is tőle, mit fog mondani az orvos, de rendben talált mindent. Aztán rá egy hétre már aktívabb volt a kiscsajszi és produkált is egy-két mozgást. Pedig minden taktikát bepróbáltam, csoki, kóla, de hát ha neki akkor kell aludnia, akkor aztán bealszik rendesen. Mozgattuk, simogattuk a hasam, de reménytelen volt:)Most csütörtökön voltam harmadszor, most viszont bepótolt mindent. Fél órát ültem a gépen és végig mozgott, ezzel úgy gondolom becsapta a gépet és úgy tűnt, mintha fájásaim lennének. Nem is kellett több az orvosnak, és rögtön kérdezte is, hogy mióta vannak fájásaim?:)Én erre szólni sem tudtam, mert nem éreztem komoly fájásokat, szerinte meg két percesek...Innentől kezdve kis ijedtség közepette felküldött a szülőszobára olyan 11 körül, de háromig semmi nem történt, nem változott, így háromkor hazaengedett. Persze első verziója a két napos kórházi megfigyelés volt, ami persze ilyenkor ijedelmet okoz, de megegyeztünk. Szóval Sárika nem szándékozott kijönni, jelen pillanatokig sem. A méhszájam ugyan nyitva van, de sokak voltak még így hetekig. Na nekem már hetek nincsenek, csak napok, úgyhogy csak köztünk lesz már egyszer:) Arnold kicsit csalódott, ő már azt hitte, hogy estére velünk lesz, én meg megijedtem, hogy nem vagyok még felkészülve. Szóval most várunk, de most már tényleg minden nap számíthatunk rá:)
Eközben én csak pihenek, Arnold dolgozik, tevékenykedik a házon. Elkészült a pincefeljáró teteje is. Még szerencse, mert mostanában csak esős idő van megint, így legalább az meg lett még csinálva idén. Én meg csak pihenek, bár már néha attól fáradok el.:)
Remélem hamarosan már a kis-Saliga képeivel fogok jelentkezni. Addig is türelem, főleg nekünk:)