Már elég rég jelentkeztünk, kicsit ellustultunk. A lényeg, hogy Sára még nem igazán akar kibújni, hivatalosan még van 12 napja erre:)Bár már egyre nehezebb és jobban várjuk, hogy már köztünk legyen. De gondolom ez így normális:)Járok rendszeresen ctg-re, az elsőn nem igazán akart megmozdulni, féltem is tőle, mit fog mondani az orvos, de rendben talált mindent. Aztán rá egy hétre már aktívabb volt a kiscsajszi és produkált is egy-két mozgást. Pedig minden taktikát bepróbáltam, csoki, kóla, de hát ha neki akkor kell aludnia, akkor aztán bealszik rendesen. Mozgattuk, simogattuk a hasam, de reménytelen volt:)Most csütörtökön voltam harmadszor, most viszont bepótolt mindent. Fél órát ültem a gépen és végig mozgott, ezzel úgy gondolom becsapta a gépet és úgy tűnt, mintha fájásaim lennének. Nem is kellett több az orvosnak, és rögtön kérdezte is, hogy mióta vannak fájásaim?:)Én erre szólni sem tudtam, mert nem éreztem komoly fájásokat, szerinte meg két percesek...Innentől kezdve kis ijedtség közepette felküldött a szülőszobára olyan 11 körül, de háromig semmi nem történt, nem változott, így háromkor hazaengedett. Persze első verziója a két napos kórházi megfigyelés volt, ami persze ilyenkor ijedelmet okoz, de megegyeztünk. Szóval Sárika nem szándékozott kijönni, jelen pillanatokig sem. A méhszájam ugyan nyitva van, de sokak voltak még így hetekig. Na nekem már hetek nincsenek, csak napok, úgyhogy csak köztünk lesz már egyszer:) Arnold kicsit csalódott, ő már azt hitte, hogy estére velünk lesz, én meg megijedtem, hogy nem vagyok még felkészülve. Szóval most várunk, de most már tényleg minden nap számíthatunk rá:)
Eközben én csak pihenek, Arnold dolgozik, tevékenykedik a házon. Elkészült a pincefeljáró teteje is. Még szerencse, mert mostanában csak esős idő van megint, így legalább az meg lett még csinálva idén. Én meg csak pihenek, bár már néha attól fáradok el.:)
Remélem hamarosan már a kis-Saliga képeivel fogok jelentkezni. Addig is türelem, főleg nekünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése